4. történet: Első nap az iskolában

ELSŐ NAP AZ ISKOLÁBAN

Lurkó hunyorogva ébredezik. Már reggel van!? Uahhh, nyújtózik egy hatalmasat, aztán még lustálkodik egy kicsit a kosarában. Fekszik még, amikor hirtelen eszébe jut: Ma van az első óra a kutyaiskolában! Már hetek óta izgalommal és nagy örömmel várt erre napra. A labdákat és botokat összeszedni, az biztos jó móka lesz! Aztán hopp, körülnéz, hol vannak a többiek? Hol lehet Palkó gazdi. Csak nem elaludt. 

Lurkó a hálószobához rohan, majd egy rúgással kinyitja az ajtót: ott fekszik Palkó és horkol. Lurkó nagy lendülettel felugrik az ágyra, orrával megpiszkálja Palkót. Az ásítva megfordul és felsóhajt
– Mi van már? Miért keltesz fel már most? Még sötét éjszaka van! – Lurkó azt hiszi rosszul hall. Hogy felejthette el Palkó, hogy ma iskolanap van?

Ó, jaj, Lurkó egyre feszültebb lesz. Így aztán nem fognak időben odaérni a parkba! Kiszalad a szobából és megáll, hogy végiggondolja a helyzetet.
– Már biztos, hogy Palkót egész délelőtt nem lehet majd kiszedni az ágyból. A legjobb az lesz, ha egyedül megyek a kutyaiskolába. – és Lurkó zsupsz, már kint is van a házból.
Végigrohanja az utat, még Kajlának, a szomszéd németjuhásznak is csaknem elfelejt köszönni.

Amikor Lurkó lélekszakadva megérkezik a parkba, látja ám, hogy a többi kiskutya már mind ott van. Mindannyian büszkén, izgatott várakozással ülnek a gazdijuk mellett és alig várják, hogy elkezdődjön végre az óra. Lurkó odaviharzik, aztán hirtelen megtorpan. Hová üljön? Hiszen teljesen egyedül van! Ez mind Palkó bűne. Miért nem tud olyan lenni, mint az összes többi ember? Lurkó elmorzsol egy könnyet és már épp megfordulna, hogy elrohanjon, amikor hallja, hogy valaki a nevén szólítja. Péter, a kutyakiképző szólítja meg:

– Lurkó, te mit csinálsz? Gyere, mindjárt kezdődik az óra! – Lurkó bizonytalanul odasomfordál a csoport maradékához és lesújtva bámulja a földet.
– Mit gondolnak vajon rólam?!

Egyszer csak odalép hozzá egy másik kiskutya.
– Lurkó, mi van veled? Miattuk nem szabad szomorúnak lenned. Nem a te hibád, ha a gazdid nem jött el veled.
Péter odahívja magához Lurkót és mosolyogva mondja neki:
– Ma én leszek a gazdid és együtt fogjuk csinálni a gyakorlatokat.

Lurkó csodálkozva néz fel rá. Péter biztos sok mindent megtanít majd neki, talán még azt is, hogyan lehet a keskeny gerendán egyensúlyozni. Az új feladatok kihívásaira gondolva gondjai lassan elszállnak és örömteli ugatásba kezd.

Most, hogy mindenki itt van, kezdődhet az óra: egy, kettő, három, és a kutyák máris rendben elfoglalják a helyüket.