1. történet: Otthon egyedül

OTTHON EGYEDÜL

Már sötétedik odakint, hamarosan itt az éj. Lurkó egy csontot rágcsál, közben jóízűen ásítozik. Egész nap ugrabugrált és a szabadban játszott a barátaival. Félreteszi a csontot, feláll és körbeszalad a lakásban. Senki nincs otthon. Miközben a csonttal volt elfoglalva, nem vette észre hogy Palkó elment. Hogyhogy nem szólt?

Hirtelen már nem is érzi olyan jól magát, és kint is egyre sötétebb lesz.
– Mit csináljak? Olyan fáradt és éhes vagyok!
– Az lesz a legjobb, ha elterelem a figyelmemet és százig számolok, addigra Palkó is biztos hazaér. – gondolja.
– … 98, 99, 100.
Lurkó bevackolja magát kis kuckójába, az idő múlik, de Palkónak nyoma sincs. Lurkónak elszáll a jókedve, és nagyon rosszul érzi magát! Palkó már megint eltűnt és teljesen egyedül hagyta őt. Ráadásul már este van! Holott pontosan tudja, hogy Lurkó fél a sötétben. Dühösen feláll, körbenéz és igencsak nyomorultul, elhagyatva érzi magát ebben a nagy lakásban.
– Vau, vau! – Lurkó halkan ugatni kezd, hogy bátorítsa magát egy kicsit.

Eszébe jut, hogy Palkó egyszer azt mondta neki, ha egyedül érezné magát, és nem tudja mihez kezdjen, akkor menjen  át a harmadik emeleten lakó Szofihoz. Lurkó összeszedi az összes bátorságát, felmegy a sötét lépcsőházban és a lábával bátortalanul megkapargatja az ajtót.

Bent valami mozgás hallatszik, kicsit később nyílik az ajtó:
– Szia, Lurkó, mi a helyzet, te még ilyen későn fent vagy?
Lurkó megkönnyebbül, szerencsére Szofi itthon van.  Ugrándozik egy-kettőt, majd odabújik Szofi lábaihoz. Szofi megcirógatja a fejét, amitől máris jobban érzi magát.
– Maradj itt nálam nyugodtan – mondja Szofi kedvesen.
Együtt lemennek és üzenetet hagynak Palkónak. Ha keresi, tudja, hol találja Lurkót.
A fáradtság segíti, hogy könnyen kényelembe helyezze magát Szofi kanapéján. Kis idő múlva már alszik is.