3. történet: Délután az állatkertben
DÉLUTÁN AZ ÁLLATKERTBEN
Ezen a délutánon Lurkó a barátaival játszik a parkban. Nemsokára indulnia kell haza, mivel a gazdája és a felesége megígérték neki, hogy ma együtt elmennek az állatkertbe. Lurkó nagyon boldog, reméli, hogy Laura és Palkó már indulásra készen várják, mire hazaér.
Futva siet hazáig, de amikor odaér, az ajtót zárva találja.
Csenget, hogy észrevegyék megérkezett, de senki nem nyitja ki az ajtót.
Aztán kaparni kezdi az ajtót, de erre sem történik semmi.
– Talán valami baj történt? – gondolja Lurkó. Lefekszik az ajtó előtt lévő lábtörlőre. Az idő szalad és ő egyre jobban aggódni kezd. Már-már el is felejti az állatkertet és az ott élő állatokat, mert csak Laura és Palkó jár az eszében.
Akkor végre meghallja egy autó közeledését.
– Szuper! Már látom is Laurát, hazaért, végre elindulhatunk az állatkertbe.
Lurkó óriási örvendezéssel ugrálja körül Laurát.
– Szia, Lurkó!
– De hol van Palkó? Hogyhogy nincs itt?
Laura ajtót nyit, mindketten bemennek, hogy odabent várják meg Palkót. Lurkó belefekszik a kosarába, nekiáll a csontját rágcsálni. A percek szinte csak vonszolják magukat.
Lurkó lassan megéhezik, közben lassan kint is sötétedni kezd. Vajon elmennek ma még az állatkertbe? Komolyan aggódni kezd, a gondolatai egyre inkább Palkó körül forognak.
– Történt talán vele valami? Vagy valamit rosszul csináltam? Hogyhogy nem jön?
Hirtelen támad egy ötlete: Palkó biztos már az állatkertben van és ott vár rájuk.
Laurához fut és a pulóvere ujjánál fogva húzni kezdi.
– Gyere Laura, menjünk. Gyorsan, mielőtt teljesen sötét lesz.
De Laura nem kel fel az ágyról.
– Nem Lurkó, fáradt vagyok, ehhez most pont nincs erőm. Nyugalomra van szükségem, menj most inkább el innen.
Lurkó lehorgasztott fejjel és halk morgással odébb kullog. Dühös.
– Mindig ugyanaz! Megígérnek valamit, aztán nem tartják be. Legalább Laura elvihetett volna engem az állatkertbe.
Kibaktat a kertbe. Legszívesebben felrobbanna. Minden virágcserepet fellök amit a kertben, a ház előtt talál. Miután kiadta a dühét, kimerültnek és nagyon csalódottnak érzi magát. Összekuporodik az egyik bokor alatt, mint egy labda, és sírni kezd. Sokáig marad így fekve. Azt kérdezgeti magától, hogy vajon most mit történhetett Palkóval, ami miatt nem tartotta meg az ígéretét?
